
A Ragù Napoletano egy hagyományos húsos-paradicsomos szósz, amely Nápolyból származik. A múltban gyakran a portinai-k (portások/házmesterek) készítették, akik a bérlők jövés-menésének figyelése közben hallgatták a gyengén gyöngyöző étel hangját – innen ered a másik neve is: ragù guardaporta („portásragu”). Ezt a ragut rendkívül lassan és hosszan, nagyon alacsony lángon főzik. A híres ragù alla Bolognese-vel ellentétben a nápolyi változat nem battuto-val (sárgarépa, hagyma, zeller keveréke) indul, hatalmas mennyiségű paradicsomszószt tartalmaz, és darált vagy aprított hús helyett egyben lévő, nagy húsdarabokat használ. A szósz alapja általában egy hagymás soffritto, amelyhez a különleges íz és aroma kedvéért egy piperna nevű helyi aromás zöldfűszert adnak. Ami a felhasznált húsok fajtáját illeti, ahány szakács, annyi recept létezik, de a legtöbben marhahúst (különösen a marha nyak/lapocka részéből származó locena vágatot), sertéshúst (oldalast és csontos karajt), vagy ezek kombinációját használják. Ez a ragu soha nem forrhat szabadon, csak éppen hogy apró buborékokat szabad képeznie a tetején – ezt a nápolyi dialektusban peppiare-nek nevezik. A hosszadalmas előkészítés miatt ajánlott a ragù Napoletano-t egy vagy két nappal korábban elkészíteni; bónuszként az ízei az idő múlásával még jobbak, komplexebbek és mélyebbek lesznek. A szószt jellemzően különféle tésztafajtákkal tálalják első fogásként, míg a szószban megfőtt húsdarabokat második fogásként (secondo) kínálják cime di rapa vagy friarielli (repcebimbó / tarlórépa zöldje) körettel.